Komposztálhatók-e a diófa lehullott levelei?

A juglon mérgező vegyület, amely az élőlényekben a fehérjékhez kapcsolódva fejti ki a hatását. Mérgező a legtöbb baktériumra, gombára, növényre, nagyobb dózisban melegvérű állatokra is. A diófa a juglon segítségével befolyásolja a környékén élő más növények életfolyamatait, pl., gátolja csírázásukat, anyagcsere folyamataikat, növekedését, de akár másokat segíthet is. Ezt a jelenséget allelopátiának nevezzük. Jól látható módon a juglonnak szelektív hatása van az élőlényekre. A diófa hidrojuglon-glükozidot termel, ami nem reaktív, és nem mérgező. A béta- glükozidáz enzim választja szét a molekulát, de csak akkor, ha az enzim valamilyen sejtsérülés okán érintkezik a vegyülettel, mert nem találhatók egy sejtben. Ennek során egy instabil hidrojuglon keletkezik, ami gyorsan oxidálódik és juglonná alakul. Az elszáradó levelekből, vagy a zöld levelekből a csapadék által kimosott hidrojuglon kerül juglonként a talajba. Ez további oxidációval polimerizálódik (ezt látjuk, amikor a zöld nedvből barna színű bevonatok keletkeznek) majd kondenzáció révén huminsavak keletkeznek belőle. A humifikáció során a talajt gazdagító értékes anyagok keletkeznek belőle. A diólevél egy idő után komposztálható, juglon mentes, nincs mérgező hatása. Ennek ellenére a diólevelet ne keverjük be a más anyagokból kevert komposztba, mert amíg a juglon nem polimerizálódik, addig átmenetileg a mérgező formájában van jelen, és szelektíven hat a komposztunk élővilágára.