Érvek és ellenérvek az akácról folyó vitában

„A gazdasági élet mai zűrzavarában megtalálni a helyes utat újszerű elgondolással, az új irány felismerésével, a változott idők útmutatását követni, a magyar erdész életösztöne, rugékonyságának a feladata.” – írta a többek között a nyírségi akácállományok gondozásával foglalkozó erdőmérnök, May Ottó 1932. márciusában. Cikkünk az Európai Unió inváziós fajokról szóló stratégiatervezete kapcsán folytatott vita szakmai és társadalmi hátteréről.

A vita háttere

A régóta ismerten nehezen kordában tartható, hazánkban elterjedt és számos ágazatban hasznosított fehér akác körül az utóbbi időben heves vita alakult ki. A vita legfőbb kirobbantója a hazai méhészek és megannyi akácméz-kedvelő, valamint természetvédők között az inváziós, idegen özönfajok kezeléséről szóló, előkészületben lévő Európai Uniós stratégiatervezet. Érvek repkednek pro és contra, az akác hungaricummá válásáért küzdő Akác-koalíciótól a betolakodó faj negatív hatásait adatokkal alátámasztó botanikusig, a fásszárú növények tudományát űző dendgrológusokig. Bár a magyar ember állítólag jóval kevesebb mézet fogyaszt a nyugat-európai átlagnál, azért általában szeretjük a mézet, sokan különösen a gyümölcscukorban gazdag akácméz jótékony tulajdonságait értékelik nagyra, azonban nézzünk a dolgok mögé is: van-e jó megoldás? Jótékony, kordában tartható, meghonosodott vagy betolakodó özönfajról van szó? Cikkünk a Magyar Tudományos Akadémia (2014), az FVM Erdészeti Főosztálya (2005) illetve a Kiskunsági Nemzeti Park (2014) berkeiben készült tanulmányokból szemezget.

Hazai betelepítése és "térhódítása"

Ahogy neve is rögzíti - Robinia pseudoacacia - a szubtrópusi, trópusi valódi akácokkal ellentétben, a szóban forgó atlanti fehér akácot J. Robin párizsi királyi főkertész – sok más növényfajjal együtt - 1601-ben hozta be Észak-Amerikából. Magyarországra 1710-ben került parkfának. (Ez időben ültette Közép-Európa legrégibb akácfáját még valamelyik Szapáry gróf, és a mára acéltartók erősítette fa még mindig látható a Bábolnai Ménes birtokon). Európai viszonylatban is első alkalomnak számítják a magyar katonai kincstár 1750-es erdőtelepítését, a Komárom-herkályi erődítmény védelmére. Erdőtelepítésre csak a 18. század utolsó évtizedeitől ajánlják. Erre főként az amerikai szabadságharcból visszatért önkéntesek hívták fel a figyelmet, akiknek a helyszínen alkalmuk volt megismerkedni az akác kiváló tulajdonságaival. Tömeges elterjedése 1865-1895 közé tehető. Európai „térhódítása” különösen hazánkban volt rendkívül gyors. Egy évszázad alatt a magyar alföldfásítás fő fafajává lett. Faanyagának széles mezőgazdasági hasznosíthatósága a földbirtokosokat az akác telepítésére ösztönözte. Annyira hozzátartozott a magyar táj képéhez, hogy egy idő után „magyar fának” tekintették.

Az akác területfoglalása 1885-től napjainkig

(forrás: Bartha, et al. 2014)

Az akác nagy mértékű előretörése vitatott. A szakemberek már az 1950-es évek közepén az akácosok területének radikális csökkentését irányozták elő, ami az erdészeti alapműnek számító 1964-ben kiadott „Zöld könyvekben” is megfogalmazódott.

Az akác jelenléte a hazai erdőkben

Hazánkban az erdőterület 57%-át őshonos, 43%-át meghonosodott (akác, vörös tölgy, fenyőfélék), illetve klónozott fafajok (nemesített nyár) foglalják. Erdeink egyharmadát tölgyesek, több mint ötödét (24%) akácosok alkotják, a különböző fenyőfélék a terület 12%-át foglalják el. 2000 és 2008 között a nem őshonos fafajok közül az akác területe 17%-kal nőtt, az erdei, a fekete és az egyéb fenyőféléké 10%-kal csökkent. Európa egyetlen országában sincs annyi akácerdő mint Magyarországon. (ĺgy a fakereskedelemben nem véletlenül tekintik az akácot tipikus magyar fafajnak). Európában jelentősebb állománnyal rendelkezik még Románia, Olaszország, Franciaország, Szerbia, Bulgária, Szlovákia és Ukrajna. Ma különösen gyorsan terjed Kínában és Dél-Koreában.

Az egészséges akác tulajdonságai

Fájának fizikai tulajdonságai megnyerőek: rugalmassága kitűnő, nyomással szemben nagy szilárdságot mutat, szakítási szilárdsága valamennyi hazai fafajunkénál jobb, víz alatt több száz évig is helytáll. Tartós, ellenálló rovarokkal és gombákkal szemben, így vegyszeres kezelés nélküli kiemelkedő tartóssága miatt különösen környezetbarát anyagnak tekinthető. Fűtőértéke kiváló, nyers állapotban is jól ég.

Hajlítás és hasíthatóság tekintetében is a rendkívül jó, megmunkálható, azonban megmunkálása különös figyelmet igényel, energia- és szerszámigényes. Ragasztása is szakértelmet kíván (Bár hazánk a legnagyobb akáctermelő, de a feldolgozás nagyobb része Olaszországban történik)

Készítenek belőle kerti bútort, virágládát, kerti lépcsőt, ágyásszegélyt, támfalat, karámot, kerítést, cölöpöket. A megmunkált akác nem olcsó, sokszor mégis találhatunk olyan kedvező árú terméket, ami az alternatív fenyőnél is kevesebbe kerül. Ez nem azért van, mert kevésbé értékes, sokkal inkább: mert nem importfa és a hazai feldolgozás árelőnye jelentkezik.

Praktikussága és szívóssága ára: kiirthatatlan

A fehér akác praktikus, hiszen talaj szempontjából egyike a legigénytelenebb fáknak, fényigénye miatt viszont gyors növekedésű, és sajnálatos módon agresszív terjedésre képes faj. (Az akác magonca már élete első évében elérheti az 1 méteres magasságot, majd élete másodiktól ötödik évéig terjedő időben növekedése tovább fokozódik, két méter körüli évi növekedéssel tetőzik.) Magról való terjedésének kedvez az avartűz is. Élet- és visszaszerző-képessége rendkívül nagy, tuskóról és gyökérről egyaránt jól sarjadzik. Sajátos probléma, hogy a tuskóról sarjadt állományai igen hamar leromlanak, lebetegednek, „akáctemetőket” hozva létre, melyeket nehéz újra egészséges erdőkké visszaalakítani.

Bár gyengébb minőségű talajon is megél, így például a sokat emlegetett homokbuckákon, azonban csak jó termőhelyen (pl. tölgy termőhelyen) ad nagy fatermést, az iparifa-hozama kizárólag itt magas. A megmunkált talajon kezdetben gyorsan növekszik, majd néhány év múlva növekedése lecsökken, különösen talajhibával rendelkező területen. Szárazabb termőhelyeken az akácos termőhelye hamar leromlik, kiritkul, így sok a gyenge minőségű faanyagot termelő akácosunk, amelyet a faipar csak korlátozott mértékben tud feldolgozni.

A biológiai sokféleségre kifejtett hatása

Az eredeti élőhelyek fennmaradására a legnagyobb veszélyt az akáchoz hasonló inváziós özönfajok terjedése jelenti. Őshonos, természetes növény-összetételű erdeinkben nemkívánatos fafaj. Itt a gyors és agresszív terjedése nagy károkat okozhat, különösen a fiatal erdőkben, ahol a lassan növő fő-fafajokat (tölgy, bükk) gyorsan túlnövi, kiszorítja. Az őshonos erdőállományokban természetvédelmi szempontból nem kívánatos az akác jelenléte, itt az őshonos állományok megőrzésére, inváziós fajok kiszorítására kell törekedni.

Az akác más fafajjal nehezen társítható. Társulás-képtelenségét fényigényességével és erős gyökér konkurenciájával magyarázzák. A növények közötti verseny ismert módjaként az akác gyökérzete, lehulló lombja olyan (ún. allelopátiás) anyagokat juttat a talajba, amely számos más növényfaj növekedését gátolja. Az őshonos növényzet az akác vegyületeihez nem szokhatott hozzá sok-sok évezred alatt, tehát a fajok többségének tűrőképessége az akác vegyületeivel szemben sokkal gyengébb, mint a többi őshonos növény hasonló célú kémiai anyagaival szemben.

Önálló akácerdőkben az aljnövényzet kevés fajból áll, az állatok részére rejtőzködésre alkalmas teret alig biztosít, így védett állataink alig látogatják.

A természetes növényközösségek sokfajúak, és hosszabb idő alatt különböző növények, különböző fák váltják egymást ugyanazon a ponton. Ennek a természetes „vetésforgónak” köszönhetően a talaj összetétele, alkotóelemeinek aránya idővel másként változik, másból fogy több, másból pótlódik vissza több, és előbb-utóbb ismét alkalmassá válik az adott hely a közösség azon fajának is, amelyik korábban „költözésre” kényszerült. Az újból és újból – rendszerint sarjról – felújított akácerdők néhány generáció után már rendszerint olyan gyengék, hogy nem éri meg gazdasági szempontból sem a tartásuk.

Gazdasági vs tájvédelmi érdekek

Az érzelmi alapú vitánál tartalmasabb, racionális párbeszédre képes szakemberek nem tagadják az akác komoly gazdasági jelentőségét, mint tényt - sem faanyag-szolgáltatását, sem mézelő növény mivoltát illetően. Környezetvédelmi jelentősége azonban már vitatottabb. Gyakran hangsúlyozzák például homokkötő szerepét, de csak azokat a homokfelszíneket lehet vele megkötni, amelyek más, őshonos növényzettel is megköthetők (ezek azonban legtöbbször kisebb gazdasági hasznot hoznak). A szélsőségesen száraz homokbuckákon sem az akác, sem más fafaj nem nevelhető érdemi állományban.

Az akác a közép európai lomblevelű erdőkben idegen flóraelem, ökológiailag nem tudott beilleszkedni a hazai ökorendszerekbe. Inváziós fajként a természetes erdők területéből is foglal el élőhelyet: átalakítja az életközösségeket, kiszorítja az őshonos növényfajokat.

A szabályozás háttere

Vannak tények, például hogy nem őshonos Európában, az embertől függetlenül is képes agresszíven terjedni, és ezáltal képes kárt okozni (amiből nem következik, hogy mindig és mindenkinek jól felismerhető kárt okoz a terjedése), melyeket régóta ismernek az élővilággal foglalkozó szakemberek, erdészek és természetvédők egyaránt. Kordában tartására nem a jelenlegi Uniós tervezet az első próbálkozás.

A vitát kirobbantó stratégiatervezet kapcsán Sipos Ferenc, a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság munkatársa kiemeli, hogy a tervezett rendelet célja „a veszélyes, sok kárt okozó özönfajok, mint az allergén parlagfű, a hullámtereket elözönlő, árvízveszélyt növelő gyalogakác, a gazdasági kártevő krumplibogár, a betegségterjesztő vándorpatkány és társaik elleni védekezés uniós szintű összehangolása, a tagállami védekezést segítő közösségi szintű finanszírozás jogalapjának megteremtése.” A fehér akác jelenleg egyike azon lehetséges fajoknak, amelyek tagállami javaslat alapján felkerülhetnek a tervezett rendelet ötven tételes listájára, és amelyek kártételei ellen a tagállamoknak védekezniük kell.

A fehér akácról hazánkban rendelkezésre álló tapasztalatokat tükrözi az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény végrehajtásáról szóló 153/2009 FVM rendelet. A 2009-ben született rendeletet nem az Európai Unió kényszerítette ki, hanem saját, magyar, erdőkkel foglalkozó szakembergárdánk fogalmazta meg, saját érdekeink szolgálatára, és hazai jogalkotónk emelte jogszabályi szintre. Ennek harmadik melléklete felsorolja az idegenhonos (nem őshonos) fafajokat, külön nevesítve az intenzíven terjedőket (invázióra képes fajokat), közöttük a fehér akácot. A szakember kiemeli, hogy „nincs értelme idegen akaratra mutogatni, mert a fehér akác kapcsán kétségtelenül fennálló szakmai és társadalmi vitákat - határainkon belül - magyarok vívják magyarokkal.” 

Visszaszorítását célzó, egyik jelenleg is folyó programot 2013-ban kezdte az EGERERDŐ Zrt.: a védett természeti és NATURA 2000 gazdálkodási területein élő, védett és fokozottan védett állat- és növényfajainak élőhelyvédelme és -helyreállítása programja keretében intenzív védekezést valósít meg a Mátra, a Bükk és a Heves-Borsodi- dombvidék veszélyeztetett erdeiben. További hasonló programok várhatók.

Agresszív terjedésének fő oka

Terjedése leginkább ott érzékelhető, ahol felhagytak a gazdák a mezőgazdasági műveléssel  és a gondozás hiánya lehetőséget teremtett az "adventív növények" elterjedésére, így spontán megjelenése először a parlagon hagyott földeken, az utak mentén, nyiladékokban, tűzkárral érintett területeken látható, és innen hatol be a nagyobb erdőtömbök belsejébe. Jó sarjadzó képessége, gyors növekedése miatt rövid idő alatt veszélybe sodorja az őshonos erdei életközösség biológiai sokszínűségét, akár hosszabb-rövidebb időre fel is borítja az ökológiai egyensúlyt. Védett területen új akácosok telepítése eleve nem megengedett hazánkban, védett területeken kívül ugyanakkor lehetőség van a fafaj termesztésére.

A fentiek tekintetében érdemes átgondolni, hogy bár a hazai méztermelés fele akácméz (a virágméz mindössze 35%), és sokrétű faipari felhasználása is mellette szól, a szabályozás nem gyors-kimenetelű gazdasági tönkretételünk, hanem biológiai sokféleségünk hosszútávú megőrzéséért szükséges. Ezek fényében a visszafordíthatatlan károkat figyelmen kívül hagyó kijelentések megalapozottsága erősen vitatható, így például Mészáros László, az Országos Magyar Méhészeti Egyesület (OMME) elnökéé, aki szerint: „Az akác nem okoz kárt, minden szektornak csak előnyt jelent. Jelenléte a helyi talajra és időjárási körülményekre adott válasz. A fa bizonyította létjogosultságát.”

Idézett cikkek, tanulmányok:

• Az inváziós fajokra vonatkozó Uniós stratégia tervezete
• May Ottó. A Nyírség erdőgazdasági élete. Erdészeti lapok, 1932 március.
• Hungarobina. Akácfa és fatermékek Magyarországról.
• Dr. Molnár Sándor. Hazai fafajok: Akác. Faipar.hu, 2010. február 5.
• Központi Statisztikai Hivatal. Erdők Magyarországon. Statisztikai tükör IV. évfolyam 75. (2010. június 28.)
• Balogh Lajos, et.al. A fehér akác hazai helyzetének elemzése, valamint javaslat erdőtelepítésekben, erdőfelújításokban való felhasználásának és állomány-átalakításának szabályozására FVM Erdészeti Főosztálya számára, 2005.
• Bartha, et.al A fehér akác (Robinia pseudoacacia) hazai helyzetének elemzése. 2014
• HVG Kiirtják az akácot a Mátrában és a Bükkben Heti Világ Gazdaság, 2013. február 20
• Orient Press. A magyar méhészet is kidől az akácosokkal? 2014.02.07.
• Gönczi Krisztina. Híres magyar akácméz. Haszon Agrár. 2008/4.