Március 26-án még havazott és napközben is fagyott, egy hónappal később pedig szikrázó napsütés és néhol 30 fok volt. Tiszta bolondgomba… normális Maargit?! Mi történik?!
Mármint persze, minden fénnyel élő földlakó emberke nagyon örül a melegnek, a napsütésnek, a fagylalt-idény előrejöttének, csak ne felejtsük, hogy földtörténeti távlatokban ez olyan ütemű klímaegyensúly felborulás, mint ha a jégkorszak nem ezer és tízezer évek alatt ért volna véget, hanem két hét alatt…
A természet jelek garmadáját küldi felénk, de észrevesszük-e magunkat? Ausztrál tudósok megállapították, hogy kihalnak a világ legöregebb fái. Pedig ezek azok az élőlények, amik rengeteg rovarnak, madárnak, és további sokszínű társulásnak a fenntartását is biztosítják! Ráadásul a megállapítások nagyon sok fajtára vonatkoznak, Amerikától egészen Ausztráliáig, így ezek a veszteségek tovább tetézik a klímaváltozás okozta globális fajpusztulást, vagyis a biodiverzitás csökkenését.
Photo: Alamy
Egy nemrég bemutatott film felvételekor került lencsevégre a valaha látott legnagyobb jégomlás. James Balog amerikai születésű fényképész kételkedett a klímaváltozásban, ezért kivonult csapatával az Északi-sarkkörre, hogy dokumentumfilmet készítsenek Chasing Ice címmel a jelenségről. Ebben a jelenetben néhány perc leforgása alatt egy 7,4 köbkilométeres(!) jégtömeg szakad le a grönlandi Ilulissat gleccserről, ami olyan, mintha Manhattan felhőkarcolói (vagyis mindez) egyszerűen beledőlnének a tengerbe.
A NASA Goddard intézetének videója a Föld hőmérsékletének növekedéséről. 2012 a kilencedik legmelegebb év volt 1880 óta.
Az ausztrál meteorológiai szolgálat új színeket vezetett be az országuk hőtérképére, így tudták már csak jelezni, hogy a kontinensnek abban a részében még a környező területeknél is melegebb van. Az ország déli részén a mért hőmérséklet elérte az 50 fokot, ez a legmagasabb eddig mért hőmérséklet az ország történetében.
A New Scientist 2012 november 17-i száma egyenesen olyan borítóval és szalagcím felkiáltással jelent meg, hogy „Klímaváltozás: Rosszabb, mint gondoltuk”. Mindezt pedig nem olajtársaságok által szponzorált amerikai »klíma-anti-tudósok« mondják, hanem az Éghajlat-változási Kormányközi Testület (IPCC)! A helyzetjelentés példák sorával mutatja be a negatív tendenciákat. A Sarkkörön nagyságrendekkel több jég olvad el a nyári hónapokban, tetézve, hogy az olvadás tempója is gyorsul: 30 éve még nyolcmillió négyzetkilométernyi jég maradt meg nyárra, 2007-ben már csak négymillió négyzetkilométer. 2012 közepére ez a felezett jégtakaró ismét megfeleződött.
Ellenben van, ami duplájára nőtt a műholdképek alapján az elmúlt években. Az Amerikát sújtó Irene és Sandy hurrikánok mérete! Tudnunk kell, hogy némely hatások (főleg komplex és élő rendszerek esetében) késleltetve jelentkeznek és a visszacsatoló mechanizmusok miatt akár exponenciálisan felerősödve fordul vissza a karma-bumeráng!
A klímaváltozás egy globális jelenség, de szerencsére a megoldása éppen, hogy lokális, vagyis helyben kezelendő. Ez azért jelentős örömhír a tudósok részéről, mert így nem kell a globális egyezségekre várni, hanem nemzetstratégiai-, regionális-, kistérségi-, és mikroközösségi szinteken tudjuk elejét venni ennek a fenntarthatóságot pusztító globális fenyegetettségnek!
Ebben lesz segítségetekre a mi ÖKOklikk weboldalunk is: olyan tartalommal megtöltött honlapot igyekeztünk összehozni és olyan párbeszédeket kezdeményezünk az erre fogékony érdeklődő emberekkel, amiből ökolokális kezdeményezések tudnak fakadni, hogy minden tettünkkel egyszerre szolgáljuk a fenntarthatóságot, a boldog emberi életet és a nem kívánt globális változások megelőzését is!
Pacsuta Péter
greenr.blog.hu
