Aki manapság építkezésen töri a fejét, vagy csak érdekli az energiatudatosság, szinte biztos, hogy hallott már a passzívházakról.
A kérdéskörrel már mi is több cikkünkben foglalkoztunk az ÖKOfórumban. Bár közismert maga a fogalom, de nagyon sok félreértés, tévhit is kering ezekről az épületekről. A talán leggyakrabban felbukkanó kérdések megválaszolásával törekszünk bővíteni az elérhető ismeretanyagot.
Tényleg nem lélegzik a passzívházak fala?
A falak legfontosabb szerepe az épületek külső lehatárolásán kívül általában a teherhordás, a biztonság és a hőszigetelés. A friss-levegő bejuttatása - ergó ’lélegzés’ - nem feladat, sőt önmagukban nem is alkalmasak ennek ellátására. Kétségtelen tény, hogy a különböző szerkezeti megoldások részben eltérően viselkednek, de általánosságban a külső falak - a ma használatos építéstechnológiák mellett különösen - közel légtömörnek tekinthetőek, annak minden előnyével és hátrányával együtt.
A mai jó minőségű ablakok estében már szintén mindegy, hogy milyen megoldásról beszélünk, műanyag vagy sem, a szükséges légcsere lebonyolítására alaphelyzetben, a nyílászárók csukott állapota mellett nincs esély.
Ergó az épületeink külső burka - passzívház ide vagy oda - nem képes biztosítani a benntartózkodók számára ideálisan szükséges friss levegő mennyiséget. És ha elfogadjuk, hogy nem szempont - mint ahogy nem az - a határoló szerkezetek (falak, stb.) 'légzése', akkor viszont teljesen jogos az a cél, hogy próbáljuk minimalizálni a rajtuk keresztül létrejövő hőveszteségeket. Ennek módozatai a jó minőségű nyílászárók, a megfelelő vastagságú hőszigetelések és a csatlakozások tudatos, légtömör kialakítása.
A gépi szellőztetés, most akkor előny vagy hátrány?
Minden lakásban óránként kb. 5 perc kereszthuzatra lenne szükség a belső levegő minőségének a fenntartásához, ami valljuk be sem az energiahatékonyság, sem a valós élethelyzet szempontjából nem reális. A bukóablak, és a nyílászárókba beépített egyedi szellőztetők a légcserére akár megoldást is adhatnak, de ugye az nem kérdéses, hogy ilyen esetben a levegővel a hő egy jó része is távozik. Nem ellentmondás, hogy jó minőségben körbeszigeteljük a lakóterünket, majd ezen a burkon nyitunk egy rést, ahol a levegő (és az energia) szabadon jöhet-mehet?
Mai épületeinkben a hőveszteség kb. harmada a - filtrációs és direkt - szellőztetés számlájára írható. Ezen energiaveszteség nagy részének ’megfogására’ alkalmas a hővisszanyerős szellőzés, ami passzívházakban - és egyre gyakrabban más, alacsony energiaigényű épületek esetében is – a frisslevegő ellátást alapesetben biztosítja. A rendszer ’haszna’ elsősorban a fűtési szezonban és éjjel ’pótolhatatlan’ ellenben szép tavaszi-nyári időben meg ha valaki úgy szeretné, nyugodtan nyisson ablakot, teraszajtót. Ezt passzívházban sem tilos!
A rendszer tartozékát képezik a beáramló levegő szűréséért felelős filterek is, így a lakótérbe jutó levegő por-, pollen- és egyéb szennyezőanyag tartalma töredéke a kintről beszívottnak. A folyamatos légcsere miatt ugyanakkor a lakótérben még hosszabb használat mellett (pl. éjjeli időszakban) sem dúsulnak fel a használat során keletkező káros anyagok (pl. CO2) így a levegő az ilyen épületekben tisztább.
A szellőztető berendezések kialakítását hosszú élettartamra, folyamatos működésre tervezik, az alkalmazott technika egyszerű, bejáratott. Egy esetleges hiba általában könnyen javítható, ilyen esetben az épület hagyományos módon, ablakokon keresztül is szellőztethető.
Rendszeresen hallani próbálkozásokról, a gépi szellőztetés valami fajta gravitációs elven működő rendszerrel történő kiváltásáról. Az ilyen törekvések egyértelműen támogatandóak, azonban sajnos jelenleg – a központi hővisszanyerős szellőztető rendszeren felül - nincs olyan kiforrott megoldás, amely a számunkra szükséges komfort és energiacsökkentési célokat minden környezeti helyzetben biztosítani tudná.
Fotó: Az első passzívház-technológiával létesült iskolaépület Budapesten. Tervezője Szekér László minősített passzívház tervező és oktató
Tényleg nem lehet ablakot nyitni egy passzívházban?
Passzívházak egyik tartozéka a hőcserélős szellőztető berendezés, aminek ez egyik legfontosabb szerepe, hogy úgy biztosítja a folyamatos friss levegő ellátást, hogy közben a levegőben tárolt (hő)energia nagy részét 'visszaforgatja'. (Ezáltal is elősegítve a hőenergia mennél jobb felhasználását, hasznosulását.) A lakók ennek előnyeit nem csak télen, a fűtési energia megőrzése miatt élvezik, de nyáron is, amikor a kánikulai melegben a lakás belső hűs levegőjét nem 'dobják' ki, hanem ennek segítségével hűtik le a bejövő friss levegőt.
Természetesen vannak olyan élethelyzetek, amikor energetikailag sem probléma, ha valaki ablakot nyit, sőt olyan szituáció is előáll, amikor egy passzívházban is kifejezetten ajánlott az ablakos szellőztetés. A kellemes tavaszi/őszi vagy kora-nyári napokon, amikor a kinti és a benti hőmérséklet közel azonos kívánja is az ember, hogy a külső környezet jobban beköltözzön a lakás belsejébe. A nyári kánikulai időszakban, az éjjeli lehűlések során azonban kifejezetten ajánlott az ablakok kinyitása, mert ennek és a kialakuló kereszthuzatnak a segítségével sokkal hatékonyabban hűthető vissza az épület, mintha csak a gépi szellőztetést alkalmaznánk.
Egy passzívházban is lehet ablakot nyitni, azonban az energia racionalizálás és a belső légkomfort optimális szinten tartása szempontjából vannak időszakok, amikor nem érdemes, nem szükséges.
Néhány további tévhitet – pl. a passzív házak megfizethetetlenségéről – következő cikkünkben fogunk eloszlatni, itt az ÖKOklikken.
Hegedűs Attila
holnaphaz.blog.hu
